2013. november 22., péntek

Kókuszos brokkoli krémleves kölesgolyókkal



Először is, egy kis vegetás ( só nélküli ) vízben megfőztem a brokkolit.

Korábban készítettem kókusz tejet. Már írtam róla, hogyan is készítsd el, egy bejegyzésemben.
Tálba teszem a kókusz reszeléket és felöntöm forró, de nem forrásban lévő vízzel, hagyom állni, ha van időm, hosszabb ideig :). Most "csak" másfél óra volt. A mennyiség, egy 200 gr-os kókusz reszelékhez, kb fél liter víz / ha van tisztított vízed, az még jobb  /. Majd miután kész lett, pelenkán átszűrtem a levet.
A fennmaradó kókusz reszeléket is fel lehet használni ;-)

Összeturmixoltam a brokkolit, egy kis levet, amiben főtt és kókusz tej. Ennyi. Semmi cicó :)

Nagyon érdekes az íze, nem a megszokott. Próbáld ki Te is.

Váljék EGÉSZ-ségedre :)

A kis hullám...


Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kicsi hullám, aki fáradt, nyugtalan és kimerült lett attól, hogy folyton ide-oda sodródott a horizont és a part között. Egy nap hallott a Nagy Óceánról, ahol nem volt az áramlatok szeszélyének kitett nyughatatlan sodródás, ahol minden csendes volt és szeretettel teli. Hatalmas vágy ébredt benne, hogy megtalálja ezt a békés helyet, de nem tudta, hol is kezdje keresni.

-Tudjátok, merre van a Nagy Óceán?-kérdezte az elhaladó többi hullámtól.
Az egyikük, egy idősebb, akit lehúzott már a sok hínár, azt mondta neki.
-Hallottam már erről az Óceánról, de olyan messze van, hogy akár több életbe is telhet, hogy valaki elérje.
Egy másik hullám így felelt:
-Én úgy hallottam, hogy ha nagyon kedvesek és szelídek vagyunk, és nagyon szépen élünk, akkor a halálunk után a Nagy Óceánban találjuk magunkat.
-Mind káprázatban éltek! Nem is létezik ez az Óceán!-fűzte hozzá egy örvénylő hullám cinikusan.
-Hé! Gyere velem!-kiáltotta barátságos hangon egy fiatal hullám. -Én ismerek egy bölcs hullámot, aki volt már a Nagy Óceánnál és ismeri jól. Majd én bemutatlak neki.
És elindultak. Miközben távolodtak, egy másik hullám zúgolódni kezdett:
-Bolond kölykök! Minek energiát pazarolni holmi mitikus hely keresésére? Miért nem elégedtek meg azzal. ami van?
hamarosan elérték a bölcs hullám otthonához.
-Kérlek, bölcs hullám, mutasd meg nekem a Nagy Óceánt!-könyörgött a kis hullám.
A bölcs hullám kacagni kezdett, olyan mélyről jövő kitörések-ben, hogy tajtékzott a víz felszíne.
-Minek képzeled te a Nagy Óceánt, gyermekem?
-Azt hallottam, hogy csodálatos hely, tele szépséggel, örömmel és hogy szeretet és töretlen béke honol benne-remegett a kis hullám.
A bölcs hullám megint nevetett egy jót.
-Te ezt a Nagy Óceánt keresed, kis barátom, holott te vagy maga az Óceán! nagyon vicces, hogy te nem is tudsz róla!
Ez még inkább összezavarta, és egy kicsit felbosszantotta a kis hullámot.
-Hogy lehetséges ez? Én nem látok semmiféle óceánt. Nem látok mást, csak hullámokat és megint csak hullámokat!
-Ez azért van, mert azt hiszed, hogy hullám vagy-mosolygott a bölcs hullám.
Ezen a ponton a kis hullám egy közeli sziklához csapódott elkeseredettségében.
-Nem értek az egészből egy szót sem! Most akkor meg tudod mutatni a Nagy Óceánt vagy sem?-kérdezte türelmetlenül.
-Rendben, rendbe, elszánt kis barátom-felelte a bölcs hullám-, de mielőtt megmutatom, alámerülnél és megmasszíroznád egy kicsit a fájós lábamat?
A kis hullám lemerült hát és abban a pillanatban hullámként el is tűnt. Ekkor jött rá, hogy a Nagy Óceán nem különbözik tőle, hogy valójában ő maga a Nagy Óceán és egészen odáig álmodta csupán, hogy ő egy különálló hullám!

Ennek tudatában, hatalmas, végtelen Örömmel élvezte minden hullám táncának játékát.

/ részlet Mooji könyvéből:)/